A nyitány rögtön azonosulásra készteti a nézőt a főhőssel, ez a film első alattomos megoldása: egy szerencsétlen német katonát náci felettese üldöz egyértelmű gyilkos szándékkal a vidéki Németországban, a második világháború utolsó napjaiban. Aztán a főhősnek sikerül leráznia önjelölt hóhérját, bár ezt szinte maga is alig hiszi el, és ez a film első furfangos megoldása: Willi Herold tizedes döbbenten néz körül, nem is érti, mi történt, tudja, hogy halottnak kellene lennie. És innentől kezdve kicsit úgy viselkedik, mintha már semmi sem számítana, mintha addigi élete valóban véget ért volna. Három perc telt el a cselekményből, és máris túl vagyunk az első nagy fordulóponton. Aztán amikor Herold teljes véletlenségből rátalál egy elhagyott századosi egyenruhára, rögtön magára is ölti, és tisztként parádézva igyekszik túlélni a világégés végnapjait. Ez akár még egy (fekete) komédia kiindulási alapja is lehetne, esetleg Chaplin A diktátor ának egy modern párdarabja – csakhogy a 2017-es, német Der Hauptmann igaz történet alapján készült, és a valóságban Hitleren sem lehetett olyan jókat kacarászni, mint a karikatúráján.
A hátrahagyott hulladék között felsírt egy csecsemő, mire egy szakaszvezető odalépett, felkapta a csecsemőt és egy teherautónak csapta. "A sírásnak vége szakadt. A szívem megállt" - mondta a vádlott, kiemelve, hogy addig Adolf Hitler náci vezető elkötelezett híve - "Adolf-hű" - volt, de akkor "világok törtek össze" benne és másnap kérte az áthelyezését a frontra. Kérelmét azonban csak 1944 októberében teljesítették. Ügyvédje szerint az Auschwitz könyvelőjének is nevezett vádlott nem vett részt gyilkosságban, és a jelenlét a haláltáborban nem elégséges ahhoz, hogy elmarasztalják a terhére rótt bűncselekményekben. A vádhatóság szerint viszont az Auschwitz-Birkenauban kifejtett tevékenységével hozzájárult a legyilkolt foglyok halálához, anélkül is, hogy aktívan közreműködött volna emberölésben. Oskar Gröninget legkevesebb 3 év szabadságvesztésre ítélhetik. A bíróság 27 tárgyalási napot tűzött ki, az utolsót július végére. A hannoveri ügyészség által indított perhez 62-en csatlakoztak mellékvádlóként, többnyire holokauszt-túlélők és áldozatok rokonai, köztük magyar állampolgárok is.
30-kor lesz a nagyvenyimi temetőben. A gyászoló család "Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott, Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok. " A gyászoló családja tudatja mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy H AJDU MIHÁLYNÉ Gondán Erzsébet (a városi tanács megalakulásától nyugdíjazásáig a hivatal dolgozója) 2021. június 25-én, életének 92. Drága halottunkat 2021. július 12-én 9 órakor polgári szertartás szerint kísérjük utolsó útjára a lajosmizsei temetőben. Emlékét szívünkben őrizzük! "Búcsúztam volna tőletek, De erőm nem engedett, Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek. " Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy T ALLÓSI DEZSŐ 84 éves korában elhunyt. július 12-én 14. 30-kor lesz a dunaújvárosi temetőben. A gyászoló család Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik édesanyánk, S IMON JÁNOSNÉ temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek.
A réztáblácska mementó. "Ebben a házban laktunk", emlékezett Gordon Zsuzsa érdemes művész, kétszeres Jászai-díjas színésznő. "Harminchat éves volt édesanyám. Három magyar nyilas vitte el; a kerületből ezer asszonnyal együtt. Kristályéjszaka volt számunkra 1944. november kilencedike…" (A kristályéjszaka – Kristallnacht – egy Franciaországban szolgáló német diplomata meggyilkolása miatt megtorlásként elrendelt, központilag megtervezett és irányított, országos zsidóellenes erőszakhullám volt Németországban, 1938. november 9-10-én. A zavargások során több tucat zsidót megöltek, zsinagógák és zsidó üzletek százait rombolták le, gyújtották fel, de a rendőrség nem avatkozott be az eseményekbe. Nevét a betört kirakatokból szertehulló szilánkoktól kapta. ) "Nagyon köszönöm Gunter Demnig úr kölni szobrászművésznek ezt az emlékművet, amit elhozott nekem ide, az anyukám emlékére. Odatette, ahol utoljára szabad akaratából élt… Én csak tizennégy éves voltam és nem vittek el, de ezen a lépcsőn fogtam utoljára a kezét, és az egyik nyilas azt mondta nekem, hogy 'takarodj a pokolba! '