Az első gombóc a gyomorban, és az üresség, mert valami elveszett… a gyermekkor. Eszter az első testi szerelem, teste Daru számára maga a gyönyör, megismeri általa a vágyat, de a lelke zugait nem. Eszter az élet gonosz oldalát látja csak, és kiábrándul belőle, így nem marad más számára, csak az önmagába zárkózás, az elidegenedés, a megnemértettség és a fájdalom, ami elől pedig menekülni kell, vagy elviselhetővé tenni. A középiskolás Daru vele teszi meg az első férfias lépéseket az önállóság és az egyéniséggé válás útján. Eszter nem akart szürke és középszerű lenni, inkább kiszállt. "Már nem beszéd volt a zene, nem az egyetlen hang a világ felé, hanem fölszabadulás, akarat, a zene kiengedte őt a rabságból, melyet magára kényszerített. Daru nem tudott akarni, nem mert dönteni, de már felnőtt volt, senki nem akart helyette, senki nem döntötte el mi legyen. " Fotó: Kollányi Péter Gréta az elsiratott évek, az, aki feloldozást ad Darunak a bűntudat alól, a saját maga kreált bűntudat alól. És az is ő, akihez később többször is visszatér.
[…] De talán, és ezt csak most értettem meg, akkor nem is én voltam Daru. Inkább a későbbi énem, legalább tizenöt évvel öregebb férfi, az a valaki, aki majd akkor kereszteli el valamilyen hülye névre a mostani daruságát. " (199). A József Attila Ódá jából kölcsönzött regénycím így lesz a történet kerete, ebből derül ki, hogy ez egy szerelmi vallomás az utolsó nőnek, ígéret, hogy utána megy, és önmaga után, nem marad le a múltjában. Daru Julival való kapcsolata, még ha nem is a legszebben megfogalmazott történet, az igazi; mivel a kölcsönös, bizalmon alapuló szerelem sokkal problémamentesebb és egyszerűbb, mint bármilyen más érzelmi változat. Minden őt megelőző nőre úgy tekinthetünk, mint egy fejlődési fokra. Daru végre nem sodródik, hanem dönt: "magához szorítja Julit, isten veletek, régi barátok, régi gangok, szervusztok szerelmek, szeretők, elengedlek titeket, menjetek, ti vagytok a gyönyörű, kormos, ragacsos, mézgás múlt. " (303) Grecsó Krisztián az elbizonytalanítás eszközeivel él: Daru ő, nem ő, és van egy harmadik sík, mely hang a legközelebb áll az íróhoz, aki véleményt alkot Daru daruságáról.
A kölcsönös bizalom mellett el lehet engedni a régi emlékeket, helyet adva az újnak. Daru elengedi a buszra szállás gyötrődését (visszatehetjük a borítót), mert akarja, hogy az a sárga Ikarusz nélküle haladjon tovább. Író: Grecsó Krisztián, Cím: Megyek utánad, Kiadó: Magvető, Kiadás éve: 2014, Oldalszám: 304 oldal, Ár: 3490 Ft.
A kettő között éppen a személyesség foka a különbség, a régebbi földhözragadtabb, egyszerűbb struktúrájú, a kötetben levő időtlenebb, lírai, meseszerű, még nincs benne annyira jelen a test, csak az éppen felcseperedő vágy, ami elkezdi átvenni a líraiság helyét a szereplőben, és a szövegben egyaránt. Ebben a mesés birodalomban még előfordulhat, hogy "a területet Daruék gondozzák, még gyerekek. Daru tizenkét éves, Lili évvesztes, szalajtott, ő eggyel több. Úgy mondják maguk között, hogy »uralják a területet«. " (13). A gyermeki világlátás megszűnése a paradicsomból kiűzetéssel ér fel, ami után csak katarzis jöhet, a végtelenség hiányának megtapasztalása: "az öröm fut ki, bugyog, mint a tej, mert ott áll Lili az ajtóban, és eszményien szép, soha ilyen szép nő azelőtt a kapu előtt még nem állt, Istenem, mondja öntudatlanul, mennyire szeretlek! […] De drága vagy, mondja, te, bolond Daru, és elneveti magát. Úgy, ahogy az új Lili nevet, szándékosan és tanultan, közben a hajába túr. Már majdnem komolyan vettem. "
A szépség csodálóra vágyik, tükörre vágyik. Legyél tükör…" A hét nő, hét típus, hét réteg Daru szívén-lelkén. "(…) a szerelmek egymásra íródnak, mindig ugyanoda, ugyanarra a sorra, és a másik nem látszik. " Az egymásra rakódó rétegek, a bölcsesség útja, ahol a cél még csak nem is dereng, de nem is ez a fontos, hanem az ott és az akkor a lényeg, a pillanat, az élet megélése, és hogy ha vége, maradjon meg, amivel többek lettünk. "Daru ismerte az örömet, aminek bánat ül az alján, mintha finom zacc lenne. Ismerte a nevetést, ami köhögésbe fordul, heveny fulladásba. Sok teli percet adott neki a sors, csordultig telt pillanatokat és mivel naiv volt még, szépen éltek benne a megtelt percek. Annyira büszke volt sorsára, amennyire sorsa büszke volt rá. És az nem sok. A sors buta és hallgatag. " Lili az első szerelem a kamaszkorban. "És én tudom, amit ő nem. Hogy ez tényleg szerelem volt. " Amikor nővé és férfivá kezdenek válni a dolgok, sok a kérdés és nincsenek válaszok, vagy ha igen, annyi titokkal bírnak, hogy érthetetlen.
A főiskolás Petra a nehezen megnyíló, féltékeny, szerelmes nő, aki a nagybetűs FÉRFIT akarja. Olyan férfit, aki tudja, mit akar, és őt szereti. Daru ehhez még nem nőtt fel, még élni akar, felhőtlenül, következmények nélkül. "Legyen a fiújának saját véleménye. Döntsön. Jól vagy rosszul, mindegy, akarjon. Vegye észre, hogy van. Hogy ne félénk legyen és önző, hanem akaratos és önfejű. Mert azt lehet szeretni. Azért lehet rajongani, attól lehet függni. " Sára az, aki kihozza Daruból a mocskot. Daru még nem tud, nem akar szabadulni a gondtalan ifjúság illúziójától, ahol "álmok hátán álmok" hevernek. Sára pedig tudja, mit akar, és feltételei vannak. Ő az első szerető, aki ráadásul még meg is alázza a fiút, amit az nem tud elviselni, jöhet a nagyüzemi bódulat és mások magához lerántása a tisztátalanságba. A mélypont. Fájt ez a rész, mert Daru már "felnőtt" és túl van egy Eszteren, és mert a barátság szent… De itt tudatosul csak igazán az olvasóban, hogy Darunak nincsenek barátai. "(…) belenézni a magányodba.
A régi, sárga Ikaruszt mindenki ismeri, aki vidékről járt be a közeli városba. Tapadt a hátunk a műbőr üléshez, miközben a busz csak erőlködve haladt. Lássuk ezt a buszt az érzelmi relikviáink hordozójaként, amibe fiatal korunktól csak gyűlik a buszmegállókban felvett emlékeink tömege, és a busz egyre jobban küszködik, felvesz mindent, de le nem tesz semmit. A hátsó védőborítón lévő "Hogy lehet gondolkodni, ha szép lányok jönnek? " idézet nem túl szerencsés, kissé hatásvadász, ennél lényegesen erősebb, hitelesebb mondatokkal van tele a könyv. Vegyük le a borítót, felejtsük el a saját emlékeinket, nézzük meg az üres, zöld, kemény kötést, ami a csomagolás nélkül éppolyan puritán, mint mi, az emlékeink nélkül és olvassuk el Daru visszaemlékezéseit. A kötet nyolc egységre bomlik, amelyekből hat női név "jön", a hős egyszer "marad", míg az utolsó nő, Juli "van". Ahogy a legelső, Lili történetét olvassuk, szükségszerű összevetni egy régebbi változattal, ami a Bárka 2011/3-as számában jelent meg.
"Az udvarlás mindennél fontosabb dolog. Érti? Mindennél fontosabb. A nők tesznek valamilyenné …" Ezzel az atyai intelemmel lép a felnőtté- és a férfivá válás rögös útjára a tizenkét éves Daru, amikor is az egykori barát, Lili, elkezd nővé válni, Daru pedig egyre inkább megérti, hogy már semmit sem ért, és hogy már talán soha nem is fog. A pajtások egységét megbontja a nemek különbözősége, és Daru nem áll még készen ezekre a változásokra, csak értetlenül kapkodja a fejét, ugyan mi is zajlik körülötte. "Ekkor jutott először eszébe. Hogy Lili más anyagból van. Lány. " Grecsó Krisztián regénye a kortárs magyar irodalom egyik gyöngyszeme. A könyv a férfi-női kapcsolatokról szól, azokat boncolgatja Daru életén és gondolatain át, hét nőhöz fűződő kapcsolatán keresztül, az óvodától egészen az "érett" férfikorig. Férfi szemszögből látjuk az őt meghatározó nőket, és ez mindig izgalmas, hiszen ki ne lenne arra kíváncsi, hogy egy férfi hogyan és mennyire jön tisztába a női lélek rejtelmeivel, és hogy mennyire érzékeny a női lélek rezdüléseire?
"Daru én vagyok. Illetve voltam, húsz évvel ezelőtt. Ma már nem vagyok az. Senki nem hív így, de nem ezen múlik, hogy már nem vagyok az. Akár hívhatnának is így, attól még semmi se lenne meg bennem belőle. " Daru a történet főhőse, Daru maga az író, de egy kicsit az összes férfi is. A botladozások könyve ez. Tévelygés a szerelmek között, a párkapcsolati útvesztőben, és be kell látnunk, Daru nincs mindig a helyzet magaslatán, de ezzel nem rí ki az átlag férfiak sorából, pedig Daru nem egy átlagos férfi. És mint ilyen, nem is az átlagos nőkre bukik, így szerelmei sem azok, bár nincs új a nap alatt. Néha úgy érzi az ember, ősi rítusok folynak, csak új köntösbe csomagolva. Daru szeretné ismerni, megfejteni a nőket, rágja, forgatja őket. Vannak férfiak, akik már tudják, és Daru is most tanulja éppen, hogy "Csodát kell hozni a nő életébe, hogy aztán ő is csodát adjon cserébe. (…) érezze a csodált nő, hogy szeretik! Hogy mást így szeretni nem lehet, mert a kunkor a szája szélén, a balzsamos nevetése, és ahogy elindul a mosdó felé, az édes, csontos járása, mind rajongóvá tette a férfit.