A Függetlenség Napja Feltámadás Szereposztás &Middot; Szobrot A Nagy Levinnek! | Reposzt.Hu
Bővebben az eredeti megjelenési helyen
A függetlenség napja: Feltámadás DVD - akció, sci-fi - rocky
- Play áruház letöltése iphone ra may
- Videó: A bosszú csapdájában - II. évad 16. rész › Mozielőzetesek, TV műsorok és sorozatok › Frissvideók.hu - a legújabb videók egy helyen
- Függetlenség Napja Feltámadás
- Bélféreg: okok, tünetek, kezelés, Fehér paraziták a vizeletben
Emmerich visszakapaszkodása az A-ligába viszont tetten érhető, de sajnos érdemi újdonsággal már képtelen szolgálni: a katasztrófapornó zsánerét már kimaxolta a 2012-vel, amivel mintha ő maga is tisztában lett volna, mert az aktuális világpusztítás hiába nagyobb minden eddiginél, gyorsan lezavarja (alig látunk többet, mint az előzetesekben), hogy aztán végig galoppoljon a cselekményen, látványelemeket és dilettáns karaktereket egymásra hajigálva. Az első rész szerethetőségét pont egyfajta mértéktartás jellemezte: típusfigurái pont annyira voltak idétlenek, amennyire még nem nyúlt az ember fájdalomcsillapítóért, a pusztítás és annak utóhatása pedig nem maradt következmények nélkül. Jelen esetben a szereplők már kisebbfajta közönnyel veszik tudomásul, hogy egy-egy szerettük odalett, vagy hogy szükséges átrajzolni az eddig ismert térképeket. És értelemszerűen hiányzik belőlünk nézőkből is a rácsodálkozás, amikor évente legalább kétszer idegen vagy belső erők legyalulják a Földet. És hogy miért nem nézhetetlenül rossz mégsem A Függetlenség Napja: Feltámadás?
1996-ban miniatűrökkel, mai szemmel nézve minimális trükkel készült a film, ezért aztán a kameraállásai is hétköznapibbak, szituációi is jórészt hétköznapi terekben játszódnak, relatíve kevés a vizuális fantasztikum, és az is emberi nézőpontból látszódik: egy karakter szemszögéből nézve sokkal nagyobb a mérföldszéles űrhajó, mint egy random, űrbéli, letekintő nézőpontból. A vizualitás túl gyakori ürességénél pedig még nagyobb gond a történet összedobáltsága: a sztori tele van hihetetlen elemekkel – véletlen összetalálkozásokkal bolygószerte, családi összefonódásokkal, utolsó pillanatbeli megmenekülésekkel, túl könnyeden bedobott túl nagy mondásokkal. Roland Emmerichben egy dolgot azért mindenképpen lehet szeretni, vagy inkább tisztelni: a kitartását. Mindegy, hány tré filmet forgat, hányszor röhögik ki a kritikusok, a közönség akkor is elmegy a filmjeire (na jó, ez most azért megdőlt), ha előtte azt írják róluk, hogy a mozitörténet legótvarabb gagyijai. A filmjei a világpiacon összesen 3, 5 milliárd dollárt kerestek, ebből az első Függetlenség napja 817 milliót, 1996-ban, ami az inflációt is rászámolva ma egymilliárd dollár felett lenne.
Kevés ez ahhoz, hogy azt mondjam, élveztem a produkciót, de legalább a végeredmény annyira nem fájt - aki viszont a nosztalgiát keresi, az szokás szeirint jobban jár az eredeti újranézésével. 5, 5/10 A függetlenség napja - Feltámadás teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán A Mozipremierek nem áll üzleti kapcsolatban a szolgáltatóval és a felmerülő díjakból semmilye módon nem részesül. LoneWolf 2016. július 30., 21:06 Minden butasága ellenére nagy rajongója voltam az első résznek, ugyanis gyermekkorom kedvence, így számomra erős nosztalgia értékkel bír. Valószínűleg ezen okból adtam rá a fejem, hogy a folytatást bizony moziban kell megnéznem, akármilyen szörnyűnek is tűnik már mai szemmel. Minimális elvárásokkal ültem hát be rá és emiatt nem is tudom lehúzni, hiszen egy Michael Bay szintű, látványosan bugyuta kis popcorn mozit vártam tőle és azt, hogy felidézze bennem, milyen is volt az előzőt gyerek fejjel nézni. 8-9 évesen még valószínűleg odákat zengtem volna róla, de ettől függetlenül most sem mondom azt, hogy teljesen szemétre való.
20 év után az idegenek visszatértek erre a kurva bolygóra, játszani a faszagyereket. Csak most már nem megy nekik. Nehéz lenne megmondani, hogy Roland Emmerich 1996-os, első várospusztítása csupán a nosztalgia miatt számít sokak szemében klasszikusnak, vagy pedig csúnyán eljárt felette az idő. Amondó vagyok, hogy akár nosztalgiaszűrőn keresztül nézzük, akár egy lesajnáló fél mosollyal kezeljük, mindenképpen egy korszak lenyomataként szolgál. Tagadhatatlan B-filmes mivoltára csak ráerősítettek szerethető típusfigurái, macsó patriotizmusa, valamint akkor valóban újszerű és maradandó trükkjei, amely minden naivitása ellenére is előre vetített valamit szeptember 11. -e tragédiájából és annak sokkhatásából. A Feltámadás már ezekből semmit sem tud felmutatni, csak a manapság elvárható látványt és az univerzumépítés kényszerű terhét. Pedig utóbbi - bármennyire próbálja minden stúdió, minden franchise lemásolni - még nem is lenne ördögtől való és pont ettől izgalmasabb a maga módján a film első harmada: egy ekkora harmadik típusú pofontól, mint amit anno az emberiség kapott (hiába ütöttünk vissza), nehéz felállni, és ez egyértelmű nyomot hagyott a civilizáción, a támadást megélt és az azóta felnövekvő nemzedéken.