Szendrei Janka fogalmaz így középkori hangjegyes forrásainkat átfogóan elemző monográfiájában. A több különálló részből még a 13. század folyamán egybekötött kézirat tartalma középkori művelődéstörténetünknek valóban szinte valamennyi ágát érinti. Legterjedelmesebb része liturgikus tartalmú, a legkorábbi magyarországi használatra szerkesztett sacramentarium (azaz a miséző pap könyörgéseit tartalmazó szerkönyv). Ehhez kapcsolódnak olyan misén kívüli szertartások szövegei, mint az esketés, a templom alapkövének letétele és a temetés. A magyar nyelvű Halotti beszéd, legkorábbi összefüggő magyar nyelvű szövegemlékünk a temetési szertatás végén olvasható, egy bővebb, latin nyelvű temetési beszéd kíséretében. A szerkönyvhöz mintegy bevezetésül szolgál Konstanzi Bernold Micrologus című, korszerű szertartástani kézikönyve (f. V–XXVI). A mű VII. Gergely pápának a római liturgia egységesítésére irányuló törekvései jegyében született 1085 körül. A liturgia végzésének előírásai mellett a liturgikus szövegek és cselekmények eredetét, szimbolikus jelentését világítja meg.
A halotti beszéd és könyörgés európai viszonylatban is jelentős, a halotti beszédek műfaja ugyanis csak a reformáció idején vált általánossá. A cím utal a témára és a műfajra. A patetikus hangvételű szöveg műfaja prózai formájú temetési prédikáció, melyet valószínűleg a halott búcsúztatásakor mondott el a pap. Két részből áll: · egy 26 soros temetési beszédből · és egy 6 soros könyörgésből. Az első része egy közvetlenebb hangvételű, példázatszerű beszéd, melyben a szerző E/2. személyben szólítja meg a jelenlévőket: " Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por ës homou vogymuk.. " A beszélő rámutat a halottra, és utal rá, hogy mindenkire ez a sors vár. A halandóság okait az első emberpár bűnbeesésére vezeti vissza. Ádám és Éva tette miatt valamennyi leszármazottnak bűnhődnie kell, így a sírt körülállóknak is. Majd felszólítja a hallgatóságot a halott lelkéért való imádkozásra. A szöveg második részében egy kötöttebb, szertartásrendhez igazodó, Istenhez szóló könyörgés, azaz ima hangzik el.
A latin nyelvű szertartás szövegében pontosan meg van jelölve a hely, a test behantolása után, amikor a papnak beszédet kellett mondani: "Hic fiat sermo ad populum" (f. 134r). Ezt a rubrikát ugyanott egy latin nyelvű imádság követi, ennek szó szerinti fordítása a Halotti beszéd hez kapcsolódó könyörgés. A Halotti beszéd del kapcsolatban számos méltatója hangsúlyozza, hogy milyen közel áll az élő beszédhez, milyen nagy hangsúlyt kapnak benne a jó hangzás elemei, s milyen kitűnően adaptálja a latin retorika eszközeit (felkiáltás, kérdés, ismétlés, alliteráció, figura etimologica stb. ). Kérdéssel és a sírra való rámutatással kezdődik: Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk? Bizony, por és hamu vagyunk! A Teremtés könyvé re való utalást (3, 19) fejti ki a következő néhány sor a paradicsomi léttől Ádám bűnbeesésén, halandóvá válásán és kiűzetésén át a küzdelmes földi életig és a mindenkit elnyelő sírgödörig. A körülállt sír azonban közben üdvtörténeti dimenziókba került, az ember sorsa nem ér itt véget, a halott jövendője még nem dőlt el végleg: a pap és a hívek imádságukkal hozzásegíthetik az üdvözüléshez.
Halotti beszéd és könyörgés (1192–1195 között) Egykori feltehetõ olvasat: Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isá, por ës homou vogymuk. Mënyi milosztben terömtevé elevé miü isëmüköt Ádámot, ës aduttå valá neki påråadicsumot házoá. Ës mënd pårådicsumben valou gyimilcsëk- tül mondá neki élnië. Hëon tilutoá ût igy fá gyimilcsétûl. Gye mondoá neki, mérët nüm ënëik: iså, ki napon ëmdöl az gyimilcstûl, hålálnek håláláål holsz. Hådlåvá holtát terömtevé Istentûl, gye feledevé. Engedé ürdüng intetüi- nek, ës ëvék az tilvot gyimilcstûl. Ës az gyi- milcsben hålálu evék. Ës az gyi- milcsnek úl keseröü valå vizë, hugy turkolåt migé szakasztja valá. Nüm hëon mogánek, gye mënd û fajánek hålálut ëvék. Haraguvék Isten, ës vetevé ût ez munkás világ belé: ës lëün hålálnek ës pukulnek fëszë, ës mënd û nemének. Kik azok? Miü vogymuk. Hugy ës tiü látjátuk szümtükhel: iså, ës nüm igy embër múlhatjå ez vermöt, iså mënd azhuz járou vogymuk. Vimádjuk Uromk Isten këgyilmét ez lélekért, hugy jorgasson û neki, ës kegyigy- gyën, ës bulcsásså mënd û bûnét!