Tény viszont, hogy a sereg a korabeli Európa egyik legütőképesebb haderejének számított, melynek fényes fegyverténye volt a császári székhely meghódítása... A jeles esemény kapcsán megtartott rendezvény kezdetén Lajos Mihály, a Salánki Mikes Kelemen Kör elnöke röviden bemutatta az előadót, az 1981-ben Verbőcön született, a Verbőci Általános Iskolát, a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolát, majd a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelem–földrajz szakát elvégzett Székely Gusztávot, a Salánki Mikes Kelemen Középiskola történelemtanárát, aki S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. A magyar külpolitika vázlata Mátyás király idején címmel tartotta meg előadását. A történész megidézte a kort, s felvázolta az 1443-ban, Kolozsvárott született Hunyadi Mátyás életét. Szólt a Hunyadi-párt és az ellene fellépő főurak közötti küzdelemről, arról, hogy miután 1458-ban Mátyás trónra lépett, ellenfelei – négy évvel később – a Habsburg-házból származó III. Frigyes német-római császárt választották ellenkirállyá, aki haddal is vonult hazánk ellen.
2018. máj 31. Ahogy a Himnuszban is megénekelte Kölcsey Ferenc, 1485. június 1-jén, öthónapos ostrom után foglalta el Bécset Hunyadi Mátyás, III. Frigyes Habsburg uralkodótól, akivel már 1458-as trónra kerülése óta feszült volt viszonya. Kezdjük ott, hogy a "derék" Frigyes jobb szerette Bécsben látni a magyar Szent Koronát. Talán abban a reményben, hogy egyszer majd a saját fejére tétetheti… A koronát még annak idején Erzsébet királyné, V. László anyja zálogosította el. Frigyes pedig lelkesen őrizgette a bécsi kamarában. 1461-ben Mátyás háborúba keveredett Frigyes császárral. Ez nem tartott túl sokáig, Mátyás kénytelen volt békét kötni, mivel "kedves" apósa, Podjebrád bujtogatására a cseh főurak újra lázongani kezdtek ellene. 1463. július 19-én kötötte meg Mátyás és Frigyes a bécsújhelyi megállapodást. Bár a szerződés szerint, papíron Frigyes a fiává fogadta Mátyást, azért mégiscsak kizsarolt újdonsült fiától 80000 aranyforintot, a Szent Koronáért meg az 1441-ben elzálogosított Pozsony városáért.
Frigyes csak kevés ellenállást tudott kifejteni, sőt 1487-ben elvesztette Bécsújhelyet is. A harcok ezzel véget értek, a továbbiakban egyik fél sem tudott tartósan újabb területet elfoglalni a másiktól. Mátyás 1490. április 6-án váratlanul meghalt Bécsben (Frigyes három évvel élte túl). Halálát trónviszály követte, így hódításai gyorsan elvesztek. (Forrás: Múlt-kor)
Hunyadi Mátyás 1485. január 29-én kezdte meg Bécs ostromát, a körülzárt város védői fél évvel később, június 1-jén megadták magukat. Az 1458-ban trónra lépett Mátyás és III. Frigyes német-római császár viszonya a kezdetektől feszült volt. Frigyes csak 1463-ban adta vissza az Erzsébet királynő által elzálogosított Szent Koronát a hatalmát addigra megszilárdító Mátyásnak. A bécsújhelyi béke azonban tartalmazott egy olyan kikötést, hogy ha Mátyás törvényes utód nélkül halna meg, a korona és vele az ország a Habsburgokra száll. (Erre az egyezményre is alapozták később a Habsburgok trónigényüket. ) A magyar király 1477-ben üzent hadat a császárnak, aki trónra lépése óta ellenséges volt vele, sőt befogadta a kincstárával elmenekülő esztergomi érseket. Mátyás villámhadjárata során elfoglalta Alsó-Ausztriát, és ostrom alá vette Bécset, de az év végén pápai közvetítéssel békét kötött Frigyessel. A császár vállalta, hogy beiktatja Mátyást Csehország hűbérébe (ami választófejedelmi címmel is járt), és százezer forint hadisarcot fizet.
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: 2021. június 1. kedd 07:32 2021. 06. 01. 14:29 1485. június 1-jén foglalta el Bécs városát a III. Frigyes császár ellen háborúzó Hunyadi Mátyás magyar király. A körülzárt Habsburg főváros védői öt hónapos ostrom után adták meg magukat, Alsó-Ausztria központja pedig ezt követően öt éven keresztül a király birodalmának székhelyévé vált – írja cikkében a A magyar szempontból történelmi jelentőségű külpolitikai sikert Kölcsey Ferenc beleszőtte a Himnusz harmadik versszakába, így minden magyar számára ismerős lehet, miként "…nyögte Mátyás bús hadát / Bécsnek büszke vára". De kezdjük az elején! V. László halála után III. Frigyes német-római császár eltökélt szándéka volt a magyar trón megszerzése, László gyámjaként és a Szent Korona birtokában erre nagy esélye volt. Éppen ezért még rosszabbul érintette, amikor 1458-ban Hunyadi Mátyás került a Magyar Királyság élére. Mátyás és Frigyes éles ellentéte a király trónra lépésétől kezdve tartott.
Elfoglalta Alsó-Ausztria, Karinthia és Stájerország tartományokat, 1485. január 29-én pedig megkezdte a császár által elhagyott birodalmi főváros, az erős védelmi rendszerrel megerősített Bécs ostromát. Frigyes nem tudott felmentő sereget küldeni, s 1485. június 1-jén a várost feladták. Mátyás bevonult Bécsbe, majd ide tette át a székhelyét. 1490. április 6-án azonban agyvérzés következtében elhunyt, mielőtt lezárhatta volna a háborút, illetve házasságon kívül született fia, Corvin János számára biztosíthatta volna a magyar trónt (törvényes örököse sem az első, sem a második feleségétől nem született)… Halála után nyugati hódításai elvesztek, s Mátyás központosító és terjeszkedő, a királyi hatalmat, valamint Magyarország európai pozícióit erősítő uralmát a központi hatalom és hazánk gyengülésével járó Jagelló-kor (a lengyel Jagelló-dinasztiából származó II. Ulászló és a szerencsétlen sorsú II. Lajos uralkodásának az időszaka), majd a "török világ" követte. Történelmünk első, fényesebb hatszáz éve után jött négy, fénytelenebb évszázad.
Százezer aranyat követelt. Frigyes nyögve, nyelve, mindenbe belement, mindent aláírt a békéért cserébe. Az már csak részletkérdés, hogy később a követelt összegnek mindössze a felét fizette ki. De a béke nem tartott túl sokáig. Alig öt esztendővel később, 1482-ben már újra hadban álltak és ez a háború csaknem Mátyás életének végéig elhúzódott. A fekete sereg kezdetnek mindjárt visszafoglalta az addig a császár által bitorolt Kőszeget, elfoglalta Hainburgot. Az osztrák örökös tartományok hadszíntérré váltak. Mátyás sorra vette be – vagy épp vásárolta meg – az osztrák várakat. Valószínűleg igencsak elege lehetett az öreg Frigyesből, mert ezúttal már az osztrák tartományok teljes meghódítására törekedett. Bécs igazi ostroma – többszöri körbezárás után - 1485. január 29-én kezdődött meg. A várost Frigyes egyik legjobb hadvezére, Hans von Wulfersdorfer védte. III. Frigyes természetesen jó távol, biztonságos helyen várta a hadi híreket… Mátyás nemigazán erőltette az ostromot, nem erőből, rohammal akarta bevenni Bécset, inkább a kiéheztetés hosszadalmasabb, de kevésbé véres taktikáját alkalmazta.
A leleményes Habsburg később csak az összeg felét izzadta ki, de a beiktatásra 1477 decemberében sor került. A két uralkodó között ezután is napirenden maradtak a torzsalkodások. 1479-ben Frigyes még csapatok toborzásába is belekezdett, Mátyás pedig 1482-ben ismét hadat üzent, és megindult a második osztrák háború. A király most már az osztrák tartományok teljes elfoglalására törekedett, sorra vette be az ausztriai várakat (Pl: Bruck, a kahlenbergi erőd, Korneuburg). 1485. január 29-én megkezdte Bécs ostromát. A Vácra összehívott országgyűlés az év tavaszán ellenmondás nélkül megszavazta a győzelmes hadjárat befejezéséhez kért rendkívüli adót. A bécsi polgárság június 1-jén kaput nyitott Mátyás előtt, aki másnap nagy pompával, ünnepélyesen bevonult a városba. Mátyás hatalmának tetőpontjára érkezett. Bár a főváros Buda maradt, Mátyás Bécsben rendezte be udvarát. A városban helyreállt az eredeti igazgatási rend, a magyar hivatalnokok csak ellenőrző szerepet láttak el. Mátyás az osztrák rendek hódolatát fogadva, Ausztria hercege címet is felvette, s az osztrák pólyát beiktatta fejedelmi címerei közé.
De reméljük, hogy a történelem tengerén a hullámvölgyeket – a jövőben – újabb hullámhegyek követik még… L. M.